Presentation copy

Alant látható hobbi képregényem, csonkán, befejezetlenül, több sebből vérezve, szöveg nélkül, elárvultan az árok partján hagyva, hogy kiszenvedjen. 

Első oldalakon a narrátort ismerjük meg, naplóbejegyzést készít az elmúlt 10 év legérdekesebb eseményeiről 

A fontos nap, mikor az ősi, kihalt planétán kutatnak ősi, fontos hajtóanyag után.

 

Hősünk teleport rendszert hozott létre, hogy hazajusson a Földre. Évek óta épül és most végre van hozzá ritka energiaforrás.

De ki ismeri már pontosan ezeket az ősi szarokat? Bumm.

Minden remény oda, 500000000000000 fényévre az otthontól kell kihúzni mostantól...

De hallga' csak! Mi nyöszörög a gép roncsai alatt?

Remek! Nem sikerült hazajutni, de egy szerencsétlent onnan sikerült idehozni! Már ketten szopunk itt.

jó reggelt! Van egy jó hírem és egy rossz... Élsz, ez jó, de sosem jutsz haza és itt tökölünk az űrben, mert elégett minden energiánk, hogy elmozduljunk.

Narrátorunk előtörténete következik, egyszerű, kezdő tanárbácsi, hazafelé az úton elraboltatik.

Nem voltak gyengédek vele a rossz arcú idegenek.

Végül leomlottak a cella falai, ki tudja mikor, egy helyi menekült jött el érte, odakint egy összeomlott idegen civilizáció nyomai. Elkötnek egy még működő hajót és teszik amit mindenki tenne: Bolygóközi kereskedelmi vonalakat építenek ki, mindenkiénél gyorsabb, fejlettebb hajójukkal. Már nem sok kering ezekből a galaxisban.

Új fajok próbálnak az előző, letűnt helyébe lépni, relatíve primitívebb technológiákkal, erőszakkal, hőseink a külső bolygókkal kereskednének, az új hatalom nem akarja. Innentől számítanak csempészeknek.

A mese félbeszakad, kalózok támadnak a csempészekre. Kemény az élet ebben a szektorban.

Az ellenállás hasztalan - mondják a kalózok

kac-kac, mondják a csempészek

Tök jó, hogy egy fejlettebb civilizáció fegyvereivel hadonászhatunk szerencsétlen, primitív kalózokra.

De, most már van hajtóműbe való cucc a kalózok hajójáról, végre elindulhatunk a történetbe.
Igen, ez eddig csak a bevezetés volt.
Na?

Milyen?